Mindössze kétféle eljárásról beszélhetünk, az egyik amikor a tulajdonos naponta meghatározott időközönként eteti kutyáját. A másik amikor hagyja, hogy az eb a nap 24 óráján keresztül akkor táplálkozzon, amikor csak eszébe jut. Ezt hívják önetetésnek. Ebben az utóbbi esetben a kutya egy idő után már saját maga "szabályozza" fogyasztását. Amennyiben a gazda úgy dönt, hogy saját maga kívánja meghatározni: mikor, mennyit egyen a kutya, elvégre ő a "falkavezér", akkor az egyik legfontosabb szempont, hogy mindennap azonos órában adjon enni az állatnak. A jól tartott eb sokszor szinte percnyi pontossággal várja azt a pillanatot amikor tálalják végre elemózsiáját. Ráadásul, ha mindig ugyanabban az időben etetjük a kutyát, ezzel a módszerrel gondoskodunk az állat jó étvágyáról is. A meghatározott etetési időkön kívül viszont legyünk "állhatatosak" és ne adjunk az állatnak enni, mert egyrészt nem tudjuk ellenőrizni tényleges táplálékigényét, másrészt koldulásra, ételkunyerálásra szoktatjuk.

Az ételt ne tűzforrón, de ne is jéghidegen, hanem langyosan kínáljuk a kutyának, mégpedig lehetőleg mindig ugyanazon a helyen és ugyanabban az edényben. Étkezés után a kutyának legalább két óra pihenésre van szüksége, hogy a táplálékot jól megemészthesse. Minden olyan alkalommal, amikor az ebre valamilyen nagyobb fizikai megterhelés vár, kevesebbet adjunk neki enni. A teli gyomorral való mozgás egészségtelen, a fiatal állat fejlődésére pedig kifejezetten hátrányos! Mindig gondoskodjunk arról, hogy kutyáink előtt mindig legyen friss ivóvíz! Egyetlen élő szervezet sem létezhet, működhet víz nélkül. Egy ebnek -testtömegétől függően- 0,5-2 liter vízre van szüksége naponta. Miután az állat mindig ösztönszerűen annyit iszik, amennyi folyadékra szüksége van, soha nem hagyhatjuk üresen vezesedényét! Különösen akkor ügyeljünk erre, ha elhízott kutyát fogunk fogyókúrára vagy ha valamilyen megerőltető feladatot lát el az állat és erősítő táplálékot adnak neki.